Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Bahama-szigetek 3. Allen's Cay (Exumák), Nassau (New Providence), búcsúzunk Ventosótól, 2018. jún.8-13.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

Allen's Cay (Exumák), június 8.

A fiúk reggel korán elmentek sznorkelezni, és mivel ez már nem a Nemzeti Park része, Dénes vitte a szigonypuskáját, hátha lesz mire vadászni. Amíg ők úszkáltak, addig én a konyhában sürögtem-forogtam. Megint sült plantaint készítettem, és felbontottam hozzá paradicsomos halkonzervet. Ez lett a mai reggelink:

Alig készültem el a reggelivel, Álmosék fájdalommal vegyes örömmel úsztak vissza a hajóhoz. Három halat láttam náluk és egy vérző ujjat. Vadászat közben, ahogy Dénes húzta fel a szigonypuskát, kicsúszott a kezéből a gumi, és kivágott a hüvelykujjából egy darab húst valami kiálló fém a puskán. A három halat meglepetésemre Álmi lőtte. Ő még ennek a puskának a felhúzásához nem elég erős, ezért ebben végig Dénes segített neki.

A hajót még Puerto Ricóban feltöltöttük többek között corn flakes-szel (kukoricapehely), amiből sok doboznyi megmaradt, és Álmi úgy döntött, hogy ad belőle a sirályoknak:

Allen's Cay volt az Exumák láncolatában az első sziget, ahová hét éve Nassauból átvitorláztunk Bukdács úrral. Az itt szerzett élményeinkről az Exumák 1. részben írtunk akkor. Most ezzel a szigettel búcsúzunk az Exumáktól. A délutánt a szigeten töltjük, végigsétáljuk, leguánokat etetünk, sznorkelezünk. Csak naplementekor megyünk vissza a hajóra. Addig minden percet kihasználuk ebben a nyugalomban, a tiszta vízben, mert holnap meg sem állunk a fővárosig, Nassauig, ahol véget ér ez az egyéves kaland, befejeződik ez a nagy utazás, amit Ventosóval tettünk meg.

A Bahama-szigeteken gyűjtött kincseink, kagylók, csigaházak, koralldarabok. Ennyit engedélyezett Dénes, hogy hazaszállíthatok:

Allen's Cay (Exumák) - Nassau (New Providence), június 9.

Mintha egy aknamezőn próbálnánk átjutni, olyan ez a mai vitorlázás. Korallzátonyok mindenfelé, mi pedig erősen koncentrálunk, nehogy egyre is ráfussunk. Álmi ma nem önszántából ült a maga készítette orrülésre, hanem a kapitány parancsára. Az a feladata, hogy nézze a sötét, zátonygyanús foltokat a vízen, és irányítsa a kormánynál ülő Dénest, mert nem bízunk 100%-ig a térképben. Előttünk egy zivatar, reméljük, hogy nem kap el egy se Nassauig.

Mindenfelé zátonyok, mélység 2-4 méter:

Zátonyra nem futottunk, de Nassau közelében elkapott egy zivatar széle. A kikötőhöz közeledve Ventoso új tulajdonosa elénk motorozott egy dingivel:

Nassauról tudni kell, hogy két híd köti össze Paradise Islanddel, a luxus szigetével. Az új tulaj ezen a szigeten fizetett ki nekünk egy kikötőhelyet a Paradise Harbour Club and Marina resortban. Ezt egy tömör piros négyzettel jelöltem a térképen. Hét éve, mellőzve a luxust, az egyik híd mellett horgonyoztunk, amit a bekarikázott horgony jelöl a térképen.

Akkoriban vágyakozva néztük Bukdács úrról a Paradise Islandet. Egyikünk se gondolta akkor, hogy néhány év múlva megismerhetjük ezt az oldalt is...

A 2010-es beszámolóink a Nassauban töltött napokról a Nassau 1. és Nassau 2. részben olvashatók.

Kikötöttünk a Paradise Harbour Club and Marina kikötőjébe:

Nassau (New Providence), Paradise Island, Paradise Harbour Club and Marina, június 10-12.

A következő napokban felváltva pakolunk és szórakozunk. Átnézzük a hajót az új tulajjal, és ami holmi nem kell neki, és mi se tudjuk magunkkal repíteni Magyarországra, az a szemeteszsákok egyikében landol.

A szigetet igyekszünk bejárni, legalábbis a legérdekesebb részeket. A közelünkben van a Versailles Gardens, ahol virágba borult az afrikai tulipánfa (Spathodea campanulata), vagy ahogy az angolok hívják találóan a piros színe miatt, African flame tree, azaz afrikai láng fa:

Álmi kölcsönkapta az új tulaj profi gördeszkáját ezekre a napokra, és ezzel kellő motivációt is szerzett a felfedező sétákhoz.

A sziget tele van kis tavakkal, mocsaras helyekkel, ahol különböző vízimadarak, halak, teknősök élnek.

Egy gém a tavirózsák mellett:

Szőlőfa, de még éretlenek rajta a szőlőszemek:

Puerto Ricóban ettünk érettet októberben, még Bukdács uras utunkon. Akkor jó, ha már lila.

A resortunkban van egy medence, két pakolás között itt hűtjük le magunkat:

A homokos Cabbage Beach-re is többször elmegyünk:

Az Atlantis Bahamas egy óriási területen fekvő extravagáns szállodakomplexum, egy igazi mesevilág, minden nap eljövünk ide, és újabb területeket járunk be. Ez csak egy aprócska része:

Az Atlantis Bahamas része a The Dig egzotikus akvárium. Tágas termeiben, sikátorjellegű, sejtelmesen megvilágított folyosóin az üveg mögött cápákkal, rájákkal, óriási sügérekkel és mindenféle színes halakkal találkoztunk:

És megjött az ijesztőbb méretű sügér:

A kaszinón csak átsétáltunk, hadd lásson ilyet is Álmi:

Egyik nap elmotoroztunk egy eladó, éppen 100 millió dollárért árult motoros jachttal búvárkodni. Ventoso új tulajdonosa ezen a jachton a kapitány. Természetesen a jacht tulajdonosának az engedélyével, aki volt olyan kedves, és befizette Álmit és Dénest az Aquaparkba (200 dollár), csak épp egy közelgő vihar miatt minden létesítményét bezárták biztonsági okokból, így szinte semmit nem tudtak kipróbálni a fiúk...

Részletek a jachtos túránkból:

Elhagytuk a két hidat, amik Paradise Islandet Nassauval összekötik. Annak idején mi a kép jobb oldalán horgonyoztunk, ott ahol most is a sok hajó horgonyon áll:

Miután kiértünk a nyílt vízre, Álmi ülhetett a kormány mögé. Persze nem mehetett 45 csomóval, mint a kapitány, de szerényebb sebességgel is beérte, csakhogy vezethesse a nagy jachtot.

Megálltunk New Providence sziget déli oldalán az Albany Marinában tankolni még a sznorkelező hely előtt:

Azért adja el a tulaj, mert kicsi neki. Van a hatalmas szalon mellett két hálószoba, amikhez tartozik egy-egy tévészoba és saját zuhanyzó:

És lent, ahol a motortér is van, a főzőfülke melletti kabin a két-három fős legénység hálószobája, ami egy kis odú emeletes ágyakkal, és még oda van bezsúfolva a mosógép és szárítógép is, amiket mi is használhattunk. Hatalmas a kontraszt a fenti világgal. A személyzet lány tagjával beszélgettem erről. Amikor nincs itt a tulaj, akkor csodás az élet, mert fent vannak a nappaliban, vagy a kinti teraszon. De amikor a hajón tartózkodik, akkor a személyzet, ha elvégezte a fenti munkákat, le kell vonuljon ebbe az ablaktalan lyukba.

Nassau (New Providence) - Toronto (Kanada) - London, június 13.

Az első hajónkat Franciaországban vettük a Nizza melletti St. Laurent du Var kikötőjében még 2001-ben. Amikor 2003-ban eladtuk és elautóztunk, hogy Svájcban folytassuk életünket, órákig fel-felsírtam a kocsiban. Sirattam a hajót, sirattam a csodás másfél évünket a Cote d'Azur-ön. A hiányuk okozott hatalmas fájdalmat. Aztán jött Melamphyrum, majd Bukdács úr, utána Dragonwing, Rapid Transit. Ma pedig Ventosótól veszünk búcsút. Könnyen megy. Már nem a veszteséget, a hiányt látom, hanem azt a sok élményt, amit megélhettünk rajta lakva, vitorlázva. És ez boldogsággal tölt el.

Felhívom anyukámat. Mondom neki, hogy most hagyjuk el végleg a hajót. A reakciója meglep.

- Olyan fura, hogy nincs most hajótok. Ti nem lehettek hajó nélkül, Katika!

Az új tulajdonos kivisz minket a reptérre, ahol megkapja Álmi üres töltényhüvelyeit és hatástalanított kézigránátját. Álmos még Trinidadon gyűjtötte őket ősszel, amikor Ventosót kiemeltettük, és Dénes lefestette az alját. Egy elhagyatott amerikai katonai bázist nézett meg egy osztrák vitorlázó családdal, és ott bukkant ezekre a "kincsekre". A reptéren már előre szóltunk a csomagfeladásnál, hogy mink van, de közölték, nagyon kedvesen, hogy nincs lehetőség átvizsgálni őket, hogy valóban ártalmatlanok-e, így nem kerülhetnek fel a gépre. Álmi szomorúan adta át őket Joelnek, de megjegyezte, hogy legalább jó kezekbe kerültek, mert Joel is rajong ezekért a holmikért.

Utolsó képünk Nassauban (Come back soon - Gyere vissza hamarosan):

Nassauból először Torontóba repültünk, ott kellett átszállnunk egy Londonba tartó járatra. Hosszú útnak néztünk elébe.

Már a felszállást követő percekben elővette Dénes a laptopját, és az asztalkámra tette. Én ültem középen, így mindhárman jól láttuk a képernyőjét. Nem egy filmet akart elindítani Dénes, hanem egy képnézegetőt. Csak ennyit mondott sejtelmesen, mielőtt behívta az első képet:

- Bemutatom az új hajónkat.

- Nem bírtad sokáig hajó nélkül, papa - nevetett fel Álmi.

- Micsoda? De hogy? Mikor? - ezek voltak az én reakcióim.

Kiderült, hogy miután Joel februárban megvette tőlünk Ventosót, Dénes nekiállt új hajót keresni az interneten, és áprilisban, hosszas levelezések és a rengeteg fotó alapján látatlanban lefoglalózta Barny-t. Már alig várta a mai napot, hogy végre elmondhassa nekünk.

A Bahamák lapos és magányos homokszigetei után jólesően fuldokoltunk London forgatagában, ahol intenzív városnézéssel töltöttünk el egy hetet. Találkoztunk Zsiga barátunkkal, és meglátogattuk új hajónkat is, Barny-t, ami Londontól nem messze, Ipswitch folyóparti városban várt ránk.

A történelmi Shepperton településen szálltunk meg a Warren Lodge Hotelben a Temze partján. A bérelt kocsinkat a parkolóban hagytuk, és a remek vonatközlekedést használtuk London és Shepperton között minden nap, kivéve, amikor Ipswitch-be autóztunk a hajóhoz.

Emlékfotó a Tower Bridge-dzsel: